Csiba te!
Olvasói levelek > Perbál
2012-08-19
Nemrég meghívást kaptam egy kuratóriumi beszélgetésre, ahol a Perbálon állt Szent Vendel-kápolna újjáépítéséről folyt a diskurzus. A hivatal egyik vezetője feltette a dodonai kérdést: „Jó, jó, de mi legyen a funkciója?” Írásom erre reagál.
Valamikor a 40-es évek végén a nyári iskolaszünetben, társaimmal a Meszes-hegy környékére jártunk csemetét kapálni. Az odavezető úton hancúroztunk, egymást piszkáltuk, ricsajoztunk, ide-oda szaladgáltunk. Mire kiértünk az erdőbe, úgy elfáradtunk, hogy néhány kapavágás után, már a napot kémleltük.
Mennyi lehet az idő? - kérdeztük - nem kéne még hazaindulni? Az erdészt már idegesítette a türelmetlenségünk, meg aztán sok hasznát sem látta a munkánknak, kimondta hát a bűvös szót: „Fájront!” A csapat hangos hurrá kiáltással, kapákat eldobálva azonnal útnak indult. „Na, nem ám, he! A szerszámot lecsutakolni, aztán csak mögöttem!" Hangos jókedvvel poroszkáltunk az öreg mögött, és amikor a dombon feltűnt a falu közeli kápolna, örömünk csak fokozódott. Tudtuk, hogy onnan már meglódulhatunk és egy jó futás és otthon vagyunk. Amikor odaértünk, az erdész megemelte a kalapját, és hátra kiáltott: „Csiba te!” A kapás siserahad, visszavett a hangerőből, és amíg elhaladtunk a kisház előtt, megszeppenve fürkésztük a titokzatos épületet.
A szocializmus éveiben a gazdátlan, sorsára hagyott kápolna a mi szemünk láttára semmisült meg. Ma már csak nyomaiban fellelhető romok környékét évtizedeken át, szippantós kocsik szennyének ürítésére használták. Mi pedig bambán tűrtük, hogy értékeink odavesszenek, hogy környezetünkkel együtt a lelkünk is mocsokba süllyedjen.
Évekkel ezelőtt a német autópályán száguldva, a hegy tetején megpillantottam egy apró kápolnát. A hajnali köd, a felkelő nap, a szikrázó hegycsúcs, tetején a hófehér házikó olyan valószínűtlenül ragyogott, hogy eszem bejutott a régi intelem. „Csiba te!” Mint egy megilletődött vándor, lassítottam, majd megálltam a közeli pihenőn, hogy a teremtőnek hódolva, feltegyek magamnak néhány ostoba kérdést.
Ami a perbáli Szent Vendel-kápolna újjáépítését illeti, néhány felmerülő kérdésre már meg van a válasz. Ismert a történeti háttér, a helyszín, talán még a szükséges anyagi forrás is elérhető. Azonban van egy nagy bökkenő! Az építési engedélyen meg kell jelölni a funkciót. Mi legyen hát? - töpreng az újjáépítésre szövetkezett baráti társaság.
Amikor a bajor hegycsúcson álló pöttömnyi házat bámultam, bevallom, a lábam gyökeret eresztett. Lenyűgözött a teremtett természet hatalmassága és az ember gigászi küzdelmével létrehozott funkció nélküli csoda, ott a hegytetőn.
Szilágyi László
A Fehér úti kápolnát Peter Kreisz építette az 1770-es években és a Szent Vendel nevet kapta. 1776-ban a Petró-család adományaként Wendelin-szobrot helyeztek el benne. 1821-ben Thomas Kreisz újjáépítette. (forrás: Adatok Perbál Történetéhez II.)
