Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Kedves Szülőtársak!

Olvasói levelek

2005-02-01


Egy családi történetet szeretnék elmesélni, melynek megírására döbbenet, felháborodás, tiltakozás, ráébredés és változtatni, segíteni akarás vezérelt. Értelmiségi, 3 gyerekes édesanya vagyok. Fiam majdnem 13 éves felsős kiskamasz, nagyobbik lányom 9 és 1, kisebbik lányom 3 és 1 éves. Előre megjegyzem, hogy nincs kifogásom a technikai haladás ellen, elfogadom, hogy a felnövekvő korosztály élete már elválaszthatatlan lesz a számítógépektől. Na de ennyire? És milyen áron?

 


Íme a történet, de csak erős idegzetűeknek ajánlom. Fiam imád „számítógépezni”, ami jelenleg kimerül az egyre újabb és újabb számítógépes játékok élvezetében, olyannyira, hogy korlátoznom kellett az időt, amelyet naponta ezzel tölthet. Már a kezdet kezdetén kijelentettem, hogy vértől csöpögő, agresszív, gyilkolós, verekedős, lövöldözős játékokat nem szeretnék látni a gépünkön. Ezzel küzdünk már 1-2 éve, hogy melyik „megy még el”, és melyik van abszolút kitiltva a lakásunkból, az életünkből.
Mígnem egy napon fiam lelkesen meséli, hogy egy újabb „Vice City” (Bűnös város) nevű játékban ő egy embert tud irányítani, mintha az a személy ő lenne, és különböző „küldetéseket” teljesít, megbízásokat kap pénzért. Ebben a virtuális városban éli virtuális életét és keresi boldogulását a hőn áhított sok pénz és saját villa megszerzéséért. Mivel az ő fogalmai szerint "kicsit durva részek is vannak benne", elhatároztam, hogy belepillantok. Hát…, földbe gyökerezett a lábam attól a felfogástól, ami áradt a képernyőről. Fegyverként egy baseballütőt választott, mert „az nem szúr szemet a rendőröknek”. Egy bevásárlóközpontban sétált, és akit csak látott agyonvert az ütőjével. Onnan lehetett tudni, hogy már végzett a láthatóan vérző áldozattal, hogy a fekvő ember mellett megjelent a földön a nála lévő pénzcsomag, melyet egyszerűen fel tudott venni a földről. Időközben mellettünk termett a kicsi lányom és megkérdezte a fiamtól: „Ezeket most megverted?” A válasz így hangzott kicsit bűntudatos - szégyenlős arckifejezést vetve rám: „Nem, csak megsimogattam őket a baseballütővel.”Na, itt már éreztem, hogy nagy baj van! Hogy képes a láthatóan feketéről állítani, hogy fehér!
A „játékból” megtudtam pl., hogy hogyan lehet a körözést átöltözéssel leradírozni, hogyan lehet az utcán autót "szerezni", hogy bárkit el lehet ütni, bármivel lehet karambolozni, hogyan számolják az „életeket”, és ha kelepcébe csalnak a rendőrök, mindet le kell lőni, de utána vissza kell vedleni jó állampolgárrá, hogy javíts a pontértékeden.
Mindezek után nem voltam túl lelkes, hogy a „játék” továbbfejlesztett változatát is szeretné „megszerezni” a fiam a barátjával közösen. Nem kis veszekedés lett a dologból. A fiam szerint a húgai miatt nem engedem ezt a "játékot", pedig „ő már képes megkülönböztetni a játékot a valóságtól”. Csak még azt nem tudja az agyműködés természetéről, hogy amivel sokat foglalkozik, az elfogadottá válik a számára.
Ennyi a történet, vagyis most itt tartunk, de még biztos nincs lezárva. Kérlek Benneteket, fordítsátok családotok javára és épülésére!
Gondoljátok meg: engedjük-e, hogy befolyásolják gyermekeink gondolkodását, értékrendjét ilyen irányba? Engedjük-e, hogy eluralkodjon életünkön a durvaság, az erőszak? Helyesnek tartjuk-e, hogy pénzszerzésért sok mindenre képesek legyünk? Etikus-e az imént leírt elfoglaltságot játéknak nevezni? Egyáltalán él-e életünkben az etika és más íratlan társas szabályok? És egyáltalán: Odafigyelünk-e eléggé gyerekeinkre? Tudjuk-e mivel töltik az idejüket, mivel van tele a fejük? Milyen vágyakat, álmokat ébresztenek bennük a reklámok, az egész fogyasztói társadalom diktálta életvitel, értékrend, életfelfogás? Tudunk-e nemet mondani, és szembe úszni az árral?
Azt hiszem lépésenként kéne együtt haladnunk, egymást támogatva, hogy elérjük célunkat. Először is figyeljünk jobban oda gyermekeink időtöltésére, gondolataira! Továbbá keressünk támogatást, szövetségest egymásban! Fogjunk össze! Ne lehessen az az indok, hogy "de hisz az egész osztálynak /utcának megvan már ez vagy az a játék, csak nekem nem lehet"! Akadályozzuk meg az egymás közti terjesztést!
Ha Bennetek is merültek fel kérdések, esetleg közérdeklődésre számot tartó válaszaitok vannak, vagy reagálni szeretnétek, megosztani szánt történetetek van, vagy akár közös megbeszélésre szánt problémátok: jelentkezzetek! Ha van rá igény, javaslom, teremtsünk fórumot, egy civil szülői összefogást a jobbítás érdekében. Az alapötlet megfogalmazódott, de a technikai megvalósításról és a gyakorlatról még várom további ötleteiteket. Szívesen összefognám a kezdeményezéseket, szervezési feladatokat vállalnék.    
Meleg baráti üdvözlettel:
Vargáné Kenderesy Dóra
Tel: 06/30/306-1210


Vissza

iranytu-cimlap-2021-3.jpg