Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


GYERMEKÁLDÁS

Kultúra

2004-12-01


Mindig lenyűgözött engem az anyanyelvünk szépsége és gazdagsága. A gondolatait szóvá dermeszteni akaró embernek hatalmas csatát kell vívnia a megérzett és megélt dolgok árnyaltsága, intenzitása, valamint a mindezek kifejezésére rendeltetett nyelv hiányosságaiban rejlő belső feszültség leküzdésekor. Ugyanakkor vannak olyan szavaink, amelyek az évezredek formáló erejében valódi kristállyá érettek és csiszolódtak. Ezekhez a szavakhoz gyermeki tisztelettel nyúlunk, mint egy felbecsülhetetlen értékű régészeti lelethez.

Egyik ilyen szavunk a GYERMEKÁLDÁS. Én ennek a szónak a jelentésében a természetes és teljesen emberi személyes érzelmeken túl történelmet, újrakezdést, áhítatot és valami tőlünk sokkalta hatalmasabb Létező jelenlétét sejtem meg.

Egy kisgyermek születése mindig hatalmas változásokat hoz egy család, de valójában egy egész közösség életében. Minden megszületett gyermek elkezdi írni a saját és mások történelmét. Az értékrendek eltolódnak, a „fontos és komoly” dolgok helyét, amiket mindaddig annyira hatalmasnak és jelentősnek éreztünk, egy síró csöppség tölti be ezután. Magunk sem értjük miért, de elkezdünk másképpen gondolkozni és érezni. Ezért jövök zavarba akkor, amikor a gyermeket a mai társadalom magánügyként és nem közügyként kezeli. Történelmét, fejlődését, jövőjét gyalázza meg akkor, amikor a gyermek világra jöttét (ez sem rossz szó!), cinikus figyelemmel szemléli, félve a kiadásoktól, a hangos sírás elviselhetetlenségétől, attól a gondolattól, hogy mindenkinek felelősséget kell vállalnia egy gyermek felnövekedésében. Egy új élet megfoganása és megszületése az én gondolatvilágomban nem magánügyként jelenik meg. Egy gyermek élete közügy! Bár a mai világunk ezt kevésbé érzi
(mekkora hibát vét ezzel!), de egy gyermek születése ennek ellenére közös ajándék és misztérium marad. Az édesanya szíve alatt, a világunk legvédettebb helyén alakuló emberi élet valóságos csoda. Pusztán biológiai történést látni ebben, valami nagyon mély és szent dolognak a meggyalázását jelenti. Néhány napon belül ismételten részesülök ebben a csodában, és máris érzem a felfoghatatlant, ami a születendő gyermekemben sűrűsödött össze. Érzem az Áldást, megsejtve azt, hogy önmagam mennyire képtelen és elégtelen vagyok felnőni ehhez a csodához. Tudom azt, hogy most valamit ajándékul kapok, ami bár soha nem lesz az enyém, de a feladat, és az, hogy részese lehetek ennek a kibontakozni vágyó gyermek felnevelésének, már önmagában megtisztelő ajándék.

Két évezreddel ezelőtt Betlehemben született egy kisgyermek, aki végérvényesen és visszavonhatatlanul megváltoztatta a Világot. Csendesen született meg, alig néhányan tudták akkor azt, hogy valami komoly dolog történt. Talán még a szülei sem értették teljesen mindazt, ami ebben a születésben annyira nagyszerű. Csak szerették őt, hiszen feladatot, ezáltal óriási ajándékot kaptak a személyében. Tették a dolgukat, gondosan nevelték őt, megkapva az ezzel a feladattal járó minden aggodalmat és szenvedést, valamint a gyermek ragaszkodását és szeretetét. Csak ebben a gondoskodásban érlelődhetett meg Jézusban az a hatalmas és önzetlen szeretet, ami később minden emberre kiáradhatott az ő Megváltó halálában. Jó szülők voltak. Tudták azt, hogy a gyermekük: Áldás.

Erre a megtestesült Szeretetre gondolva próbálkozunk ma is Advent időszakában és Karácsonykor egy kicsit jobbak, szerethetőbbek lenni. Valamint ebben az időszakban próbáljuk meg kimutatni leginkább a mások iránt érzett szeretetünket. Amit az év többi időszakában félünk vagy szégyellünk megtenni, kimutatni, elmondani, ebben az időszakban megtehetjük, hiszen egy kicsit több bennünk a mersz és kevesebb a félelem. Amikor a megszületett gyermeket a férfiasságára és kemény tartására oly büszke apukának a kezébe adják, nem szégyen az, ha szemébe könny szökik, kimutatva azt, hogy képes a könnyekig is szeretni. A Karácsonyban éppen ez a csodálatos.

Kétezer évvel ezelőtt született egy gyermek, aki valóban Áldás a világ számára. Máig bátorságot, erőt, szeretetet sugároz felénk is. Azokban a családokban, ahol az Õ születésének örömében élik meg ezt a kegyelmi időszakot, nagyon sok Áldás teremhet. De azoknak az életében is, akik a Család- vagy a Szeretet ünnepeként élik meg a karácsonyi történéseket, megjelenik ugyanez az Áldás, mert a szeretetünk közös tőről fakad. Aki most egy kicsit bátrabb és önmaga is szeretet-képesebb, az egyetlen közösséget alkot. Ez volt Krisztus akarata is. Nem volt a szeretetében kirekesztő. Így mindannyian közelebb-távolabb, de ott térdepelünk a betlehemi jászolnál, ahol a történelmünk során a legjobban mutatkozott meg a Gyermekáldás!

Kívánom mindenkinek, akik ezeket a sorokat most olvassák, hogy ünnepeljék meg a Karácsonyt úgy, ahogyan a szívükben érzik jónak! Legyünk bátrabbak és szeressünk most jobban és tudatosabban, legyen távol tőlünk minden kicsinyesség és aggodalom!
Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok minden jóakaratú embernek!  

Németh László Gábor   


Vissza

iranytu-cimlap-2021-3.jpg