Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Értesítő 1950 - 24. rész

Múltunk tanúi > Budakeszi

2012-11-18


Értesítő-füzetek terjesztésével tájékoztatták egymást a Németországba kitelepített budakesziek a velük megtörtént eseményekről és az otthonról érkező hírekről. Érdekes nézőpont, ahogyan ők látáák a magyarországi eseményeket. A már öt éve kitelepítésben élő budakesziek lapja egyre kritikusabb hangot üt meg. 24. rész: Kivágják az otthoni szőlőket és a gyümölcsfákat.

III. évf. 5. szám Értesítő 1950. márc. 1.
 
Egy tiltó rendelkezés
 
  Olvassuk a Budapesten megjelenő hivatalos lapban, a Magyar Közlönyben, hogy a magyarországi földművelésügyi kormányzat rendelettel intézkedik a gyümölcsfák védelméről. A rendelkezés értelmében ezen túl az ország területén gyümölcsfát, gyümölcsbokrot és szőlőt tilos kivágni. Indokolt esetben a mezőgazdasági igazgatóságtól kell engedélyt kérni a szőlő és gyümölcsfa kivágására.
  Senkit sem lephet meg ennek az intézkedésnek elrendelése. Évek óta folyik az amúgy sem túl nagy faállomány pusztítása. Utóbbi időben ez az irtó hadjárat átterjedt a szőlőre is.
  Jellemző az otthoni viszonyokra, hogy mindaddig, amíg ez a fairtás csak az úgynevezett telepes vidékekre terjedt ki, azaz a mi hátrahagyni kényszerült kertjeink és gyümölcsöseink fáit ritkították, addig senkinek sem jutott eszébe a védekezés. Most azonban, amikor úgy látszik, hogy a magángazdálkodás megszüntetésével kapcsolatosan a tulajdonuktól megválni készülő gazdák sem törődnek már eddig ápolt kertjeikkel és fáikat kivágják, került sor a tiltó rendelkezés kiadására.
  Pedig a nagy értékű Buda környéki szőlők és gyümölcsösök is megérdemelték volna a védelmet. Mennyi kitartó munka és mily nagy szakértelem volt ahhoz szükséges, amíg vidékeink fejlett gyümölcs és szőlő kultúrája kifejlődött. És mindez ma lényegében nincsen már meg. Szemtanúk mondják, hogy az egykor híres budaörsi őszibarackosok nagyon meggyérültek és eltűntek a többi falvak kertjei is.
  Előbb a hozzá nem értés folytán tönkre ment fákat vágták ki az újgazdák, később került sor aztán a többire. Sok helyen a tűzifa magas ára késztette a lakosságot, hogy a hideg ellen a gyümölcsfák eltüzelés útján védekezzen. Vonatkozik ez különösen az úgynevezett telepesekre, akiknek soraiban harapódzott el különösen ez a „szép“ szokás. Mert ezen emberek, ideiglenes birtokukon addig gazdálkodnak, mondhatnánk úgy is „garázdálkodnak“, amíg van mit elmozdítani a nékik juttatott házakból és földekből. Ha már nincs, akkor fogják motyójukat és tovább állnak.
  A nagy „körültekintéssel“ készült védő rendelkezés egyet mégis elfelejtett. Nem rendelkezett a szőlőkarók megvédéséről. Pedig a karók védelme is aktuálissá vált. Napról-napra érkező hírek szólanak arról: telepeseink elfűtik a számukra kiosztott szőlők karóit. Tavaszra aligha fog még belőlük mutatóba is maradni.
  Ehhez és hasonló közlések hallatára, újból felviláglik előttünk, mily nagy feladatok elé leszünk állítva, ha a jelen romjainak eltakarítására kerül majd sor.
 Dr. G.
 
***

Bevonják a térképeket
 
  A Magyar Közlöny egyik száma közli a kormány rendeletét a térképekre vonatkozóan. A rendelet értelmében Magyarországot vagy annak részét ábrázoló térkép kiadásához a honvédelmi miniszter engedélye szükséges.
  Akinek birtokában Magyarország területét vagy annak részét ábrázoló katonai térkép van, köteles azt harminc napon belül a budapesti térképészeti intézetnek beszolgáltatni.
  Egyelőre még nem lehet tudni, mi késztette a magyarországi hatóságokat ennek az “óvintézkedésnek” a megtételére. A térkép tulajdonosok bizonyára sietnek leadni azokat.
 
***
A menekültügyek miniszterének schorndorfi felszólalása
 
  Az elmúlt hét szombatján Dr. Lukaschek, a bonni kormány menekültügyi minisztere a Waiblingen körzeti Hilfsverband gyűlésén beszédet mondott. Beszédéből ki kell emelnünk azon szavait, amelyekben a menekültek szülőföld iránti szeretetét vázolta.
  “Senki sem lesz képes a kiüldözöttek szívéből kitépni a hazába való visszatérés reményét. Ezt a gondolatot feladni, egyenlő lenne az erkölcsi erő feladásával.”
  Addig is azonban, amíg a visszatérés lehetséges lesz, minden üldözött úgy éljen itt új otthonában, mintha visszatérés már nem lenne soha.

legyezte: Albrecht György, Karlsruhe, Németország

Kapcsolódó cikkeink:
Értesítő 1946 - 1. rész
Értesítő 1948 - 2. rész
Értesítő 1948 - 3. rész
Értesítő 1948 - 4. rész
Értesítő 1949 - 5. rész
Értesítő 1949 - 6. rész
Értesítő 1949 - 7. rész
Értesítő 1949 - 8. rész
Értesítő 1949 - 9. rész
Értesítő 1949 - 10. rész
Értesítő 1949 - 11. rész
Értesítő 1949 - 12. rész
Értesítő 1949 - 13. rész
Értesítő 1949 - 14. rész
Értesítő 1949 - 15. rész
Értesítő 1949 - 16. rész
Értesítő 1949 - 17. rész
Értesítő 1949 - 18. rész
Értesítő 1949 - 19. rész
Értesítő 1950 - 20. rész
Értesítő 1951 - 21. rész
Értesítő 1950. február - 22. rész
Értesítő 1950 - 23. rész


Vissza