Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Emléknap január 19. és április 12.

Múltunk tanúi

2013-01-17


A magyar Országgyűlés december 11-én 333 igen szavazat és hét tartózkodás mellett a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjává nyilvánította január 19-ét. 1946-ban ugyanis ezen a napon indult el az első vagon Budaörsről, amivel kezdetét vette a második világháborúban győztes hatalmak adta lehetőség nyomán a magyarországi svábok kitelepítése.

Ennek alapját az 1941-ben tartott népszámlálás adta, amikor 475 ezer magyar állampolgár mondta ki, hogy német az anyanyelve, és 309 ezren németnek vallották magukat. Az ő ingó és ingatlan vagyonukat zárolták, lakhelyelhagyási tilalmat rendeltek el, választójogukat pedig még korábban elvették. 1910-ben a lakosság tíz százaléka mondta magát németnek. Jelenleg a németek száma 220 ezerre tehető, ami a lakosság 2,2 százaléka.

A magyar parlament a határozat szerint „tisztelettel adózik mindazok előtt, akik a megaláztatások, elhurcolások áldozatai voltak”.

Április 12. a felvidéki magyar lakosság kitelepítésének emléknapja

Az Országgyűlés április 12-ét, a magyar lakosság Felvidékről való kitelepítésének kezdőnapját országgyűlési emléknappá nyilvánította, az erről szóló fideszes javaslatot 317 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül és két tartózkodó szavazattal hagyták jóvá.

A határozatban rögzítették, hogy az Országgyűlés szükségesnek tartja méltóképpen megemlékezni a Bene¹-dekrétumok következtében a Csehszlovák Köztársaságból kizárt, Magyarországra telepített mintegy százezres magyarságról; és támogatja olyan megemlékezések szervezését, oktatási anyagok készítését, amelyek a Felvidékről való kitelepítéssel kapcsolatosak.

Az Országgyűlés emellett kifejezi nagyrabecsülését mindazoknak, akiket az adott időszakban csehországi kényszermunkára deportáltak, és ebben a szenvedésekkel teli helyzetben is igyekeztek megőrizni magyarságukat.

***

A Bene¹-dekrétumok tágabb értelemben a második világháború utáni csehszlovák államiságot megalapozó, 143 elnöki rendelet. Gyakrabban csak azt a 13 jogszabályt nevezik így, amelyek a csehszlovák nemzetállam megteremtése érdekében az ország területén élő németek és magyarok kollektív bűnösségét rögzítették. 1945. május 14. és október 27. között 143 dekrétum született, melyek közül 13 közvetlenül, körülbelül 20 közvetve érintette a két kollektívan bűnösnek tekintett etnikumot.

E rendeletek lehetővé tették, hogy az akkori Csehszlovákia területén élő németeket és magyarokat kollektíven bűnösnek mondják ki, megfosszák állampolgárságuktól, kitelepítsék, földjeiket pedig elkobozzák. Mintegy hárommillió németet telepítettek így ki Csehszlovákiából.

A felvidéki magyarság számára valószínűleg Bene¹ 1945. augusztus 2-án kiadott 33. elnöki dekrétuma járt a legsúlyosabb következményekkel. A rendelet automatikusan megfosztotta őket állampolgárságuktól, ami a nyugdíj és más állami járadékok megvonását, az állami alkalmazásból való elbocsátást is maga után vonta. A magyar nemzetiségű magánalkalmazottakat elbocsátották, betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekről, feloszlatták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasztották a magyarok bankbetétjeit. Lehetővé tették és szabályozták a németek és magyarok földjeinek elkobzását, melyekre cseheket és szlovákokat telepítettek. (MTI/Iránytű)


Vissza