Tegyük helyére a dolgokat! - avagy lesz-e örömváros Budakesziből?
Olvasói levelek
2006-09-02
Néhány budakeszi polgár mentőövet dobott a választás idejére a jelenlegi önkormányzatnak: legyen „Budakeszi Gyerekköztársaság!”, mivel a városban sok a gyerek. Az Önkormányzat felkapta az ötletet, és elindult a kampány. Hogy hogyan lesz Budakesziből gyerekköztársaság, arra már fel is mutattak egyetlen példát: a már meglévő meggyes úti lerobbant mellé közadakozásból megépült egy új játszótér a poros Fő út mentén (sok-sok pénzért, bár lehetett volna a töredékéért is), amellyel az önkormányzat „lefényképeztette” magát. Ez volt eddig a „Budakeszi Gyerekköztársaság”, de ez még csak a kezdet, mert lesznek majd gyermekéttermeink, gyermekfodrászatunk és mi szem szájnak ingere. Igazi gyermekparadicsom.
Gyerekköztársaságra valóban van példa a történelemből: Sztehlo Gábor szabadkőműves evangélikus lelkész, aki kétezer zsidó gyereket és felnőttet mentett meg, és több száz fős gyerekcsapatnak alakított ki lakhelyet 1945 tavaszán, már létrehozott egy „gyerekköztársaságot” önálló parlamenttel, amit Gaudiopolisnak, vagyis Örömvárosnak nevezett. Tevékenysége elismeréseképpen az Izraeli Jad Vasem Intézet a „világ igaza” címet adományozta neki. Embermentő missziójához sem az államtól, sem az egyháztól nem kapott pénzt, céljai elérésében a svájci szabadkőművesség segítette.
De vajon
a mi településünkön most „Budakeszi gyermekköztársaság” címén valóban a gyermekéttermek és a gyerekfodrászat a legfontosabb? Amikor vezetőink felelőtlen költekezése miatt úgy eladósították a várost, hogy nincs elég óvodai férőhely, s az oda járó gyermekek sem kaphatják meg, amit a törvény előír számukra, így alkotmányos alapjogaik, a tanuláshoz, a fejlődésükhöz való joguk sérül?!
Milyen gyerekköztársaság épül ott, ahol egy leköszönő testület bizonyíthatóan törvénysértő tevékenysége miatt többmilliós károk érik a várost, a benne lakókat, beleértve természetesen a gyermekintézményeket is, ahol ezért már mosóporra sem marad, az orvosi rendelőbe hűtőszekrényre sem jut a szakszerű gyógyszerhűtésre, a kisebbségi óvodát 150. 000 Ft. kamat és büntetés terheli a kifizetetlen számlák miatt, mert április óta nem kapja az önkormányzati apanázst?
Ahol a babák kiborulnak a babakocsiból a kátyús járdákon és utakon, ahol a gyermekintézményekbe fel nem vett gyerekeknek hosszú utakat kell tenni reggelente a Fő utcai dugóban, hogy bejussanak Budapestre időben, az első becsengetésre? Õk milyen köztársaság polgárai lesznek majd? Viszont van három polgármesterünk, és több százmillió forintunk költségtérítésre, és tiszteletdíjra, egy választási ciklus idején!
Kiszámolták-e már kedves „jobboldali” budakeszi vezetőink, hogy mekkora kölcsön terheli majd kamatokkal együtt azokat a Budakeszin élő, és a még meg nem született gyerekeket együttvéve és külön- külön, akik nevében a választások idején „örömvárost” akarnak létrehozni?
Amikor egy település vezetése kétségbeesett kampányában ifjúságpolitikai, és városfejlesztési koncepció és tiszta erkölcsök hiányában „gyermekköztársaság” címén gyermekfodrászat és gyermekétterem üres ígéretével takarózik, vajon eljuthat-e a város valaha is a Sztehlo Gábor-i magasságokba?
G. Zs.
