Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Zsukovszkij tartott tréninget a Kompánia színészeinek

Kultúra > Budakeszi

2006-11-26


December 4-én a Kompánia Színházi Társulat eddigi munkáját Pest Megye Művészetéért Díjjal jutalmazza Pest Megye Önkormányzata.
A Társulat nyári szereplésein Váradi Levente által készült fotókból kiállítás nyílt a Szkéné Színházban, amely december közepéig megtekinthető.


A Derevo színtársulat 15 évvel ezelőtt alakult Moszkvában. Tagjai teljes szegénységben kezdték, mindenüket feláldozva a színházért. Hosszú, kitartó munka után sikerült kiszökniük a nemzetközi Fringe színházi fesztiválra, ahol a fődíj mellett számos díjat elnyertek. Ekkor indult fölfelé ívelő pályafutásuk, mely egészen a világhírig eljutott. Oleg Zsukovszkij, a társulat egyik színésze egyhetes intenzív tréninget tartott a budakeszi Kompánia Színházi Társulatnak, mely a híres orosz színházi tradícióból (Mejerhold, Sztanyiszlavszkij) kiinduló pszichofizikai színház alapjaira épült. Mielőtt elutazott, interjút készítettünk vele.

Nem először vagy itt Magyarországon.
- ’95-ben voltam itt először, akkor volt a Derevo-nak az első bemutatója Magyarországon. Ezt további meghívások követték, és komoly kapcsolatok szövődtek magyar színházakkal. A Kompániával 2004-ben találkoztam, amikor a Derevo-val a Dante Divina Commediáját játszottuk Budapesten. Akkor beszélgettünk először a társulat egyik tagjával. Most külön meghívtak, hogy tartsak workshop-ot.
- A Derevo-val bejártad az egész világot. Sokféle közönséggel találkoztál. Milyen a magyar közönség?
- Nagyon nyitott, befogadó, ezért nagyon szeretek nekik játszani. Vannak olyan országok, ahol más okokból mennek az emberek színházba. Németországban, ahol élek sokszor az az érzésem, hogy a közönség egy része csak a divat kedvéért látogat színházat. Nagyon jó közönség van Mexikóban és Brazíliában, mert ott olyan nyitott és spontán emberek vannak, mintha gyerekek lennének. Mindent elhisznek, ami a színpadon történik. Az egyik színésztársam, mikor Brazíliában egy kis faluban adtunk elő, angyalt játszott. Az előadás után egy idős pár odament hozzá, és megköszönte neki, hogy haláluk előtt angyalt láthattak.
- Melyik a kedvenc előadásod, amiben te is szerepelsz?
- A Bolondok iskolája. Sajnos már 4 éve nem játszottam, de úgy tűnik, mintha 10 év lenne, annyira hiányzik. Ez volt a Derevo-val az utolsó előadásunk. Ez után döntöttem úgy, hogy elhagyom Oroszországot és a társulatot is.
Nagyon sokféle színházat csinálsz: hagyományos drámai színház, mozgásszínház, utcaszínház, szóló performance. Melyik áll hozzád a legközelebb?
- Nem is az a kérdés, hogy általában melyiket szeretem a legjobban, hanem az, hogy mit akarok kifejezni. Mindig azt a stílust választom, amivel a legpontosabban el tudom érni a célomat, amivel a legegyszerűbben elérem a kívánt hatást. Ez lehet a mozgás, a szöveg, egy zsáner...
- Profi társulatokkal dolgozol együtt, mégis eljöttél Budakeszire egy alternatív társulatnak tréninget tartani.
- A válasz egyszerű. Ha rendelkezel olyan tudással, amire másnak szüksége van, akkor kötelességed átadni. Vannak olyan profi színházak, amelyek annyira profinak érzik magukat, hogy egy idő után nem érdekes őket nézni, mert már nem tudnak kérdéseket feltenni saját maguknak. Ezért számomra néha sokkal érdekesebb tréninget tartani egy kisszínháznak.
- Az utolsó kérdésem a tegnapi búcsúvacsorához kötődik. Ott volt Páhi Emma néni, a karcsai mesemondó, akinek egy különleges képessége, hogy elmondja az ember saját meséjét. Milyen volt ez a találkozás?
- Nagyon erős volt számomra. Idén másodszor találkoztam mesemondó emberrel. Az Emma nénivel való találkozás azért különleges, mert pontosan értette azt, amit magamról mondtam neki és nagyon gyorsan megszületett a mesém a fejében. Nem tudom, hogyan csinálja, de úgy éreztem, a mese teljesen rólam szól, rögtön ráérzett a lényegre. Ez a fajta laza állapot, amikor a dolgok maguktól jönnek, nagyon ideális állapot egy színész számára is.

 Szalay Henrietta


Vissza