Németországi történetek
Panoráma
2023-03-08
Ki gondolta volna, hogy egyszer valaha egy olyan politikust fogok dicsőíteni, aki az NDK-ban ifjú kommunista volt, még akkor is ha már abban az időben is harmadik utas megoldást keresett, mint ahogy napjainkban is teszi. Egy kelet-berlini német asszony és egy nyugat-berlini - iráni származású - egyetemista gyermekeként látta meg a napvilágot. Húsz évvel azelőtt, hogy a két országrész egyesült.
Szívesen olvasott filozófiai műveket és göröngyös tanulmányútja is ebbe az irányba fejlődött, végül is állami tudományok doktorává avatták. Hogy jól választott, az abból is látszik, hogy kifejlett retorikájával sikerül vitapartnereit lehengerelnie, és azokat, akik egyetértenek vele, maga mögé felsorakoztatnia.
Eleinte a PDS-ben (Demokratikus Szocializmus Pártjában) forgolódott, majd a baloldali Die Linke-hez került, ám időről-időre hallatta a hangját és egyre többen jegyezték meg, hogy máshol, más pártnál lenne a helye, annyira jól fogalmazza meg a hétköznapi emberek, az ország problémáit és azok megoldási javaslatait. A pártjának főnökei nem is egyszer kizárással fenyegették, de a tagság sokszor beválasztotta a vezetőségbe.
A legfrissebb és legérdekesebb meghívása nem is a baloldalról érkezett, hanem egy szélsőjobbnak degradált, és minden közös döntésből megalázóan kirekesztett, legális választással parlamentbe került párt egyik minden oldalról kereszttűzbe fogott tagjától, pontosabban tartományi vezetőjétől. Türingiában Björn Höcke fogalmazta meg az ajánlatot: „Kérem Önt, jöjjön hozzánk az AfD-be!” (Alternativ für Deutschland).
Azt hiszem erre nem fog sor kerülni, mert várható, ha az AfD-hez áll, akkor vége a politikai karrierjének. Erre egy példa.: Három évvel ezelőtt Thomas Kemmerich (FDP - Szabad demokraták) megnyerte a türingiai miniszterelnöki választást, aki nem önszántából, de világcsúcsot állított fel azzal, hogy ezt a posztot nem sokkal több, mint 24 óráig töltötte be. A választás idején Angela Merkel hivatalosan afrikai látogatáson tartózkodott, de onnan is el tudta telefon intézni, hogy a legálisan megválasztott politikust leváltsák. Indok: a támogatói között volt az AfD is. Akkoriban némelyik merész sajtó Abszurdisztánnak nevezte Németországot.
Visszatérve Sahra Wagenknecht-re, hiszen róla van szó, a tántoríthatatlan feminista mozgalmáról elhíresült Alice Schwarzerrel nem egészen két hónappal ezelőtt kezdeményezték a tiltakozásuk nyilvánosságra hozatalát: Eddig és ne tovább! A magyar hivatalos állásponthoz kísérteties hasonlósággal fogalmazták meg a petíciójukat, a „Békekiáltványukat”. Két fő pontja:
-Németország fejezze be a fegyverszállításokat
-kezdjék meg az azonnali tűzszüneti tárgyalásokat
Sahra Wagenknecht február 25-én Berlinben megtartott utcai megmozduláson inkább 50, mint 13 ezer körüli résztvevő előtt élesen bírálta a kormány politikáját az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban. És ezt első lépésnek szánja. A nyugállományú Bundeswehr tábornok, Erich Vad is hatásos beszédet mondott. Olyan háborúnak mondta ezt a mostanit, amilyen az első világégés volt, például Verdun-nél, vagyis teljesen értelmetlen. Gyűjtik a támogatók aláírásait, hogy nyomatékot szerezzenek a követeléseiknek, amit A. Schwarzer honlapján is meg lehet tenni: http://emma.de
Eddig hatszázkilencvenezren tettek eleget a felhívásnak. Még nagyon kevés, de a leghosszabb út is első lépésekkel kezdődik.
A kétórás német nyelvű videót február 27-ig 375 ezren látták: https://www.youtube.com/watch?v=1B2ASUCS2AI
A berlini béketüntetésről Rab Irén A Magyar Hírlapban tájékoztatta a magyar olvasókat: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20230227-berlini-kiallas-a-beke-mellett
Rab Irén német nyelven holnapot indított, hogy a Németországban élő magyarokat tájékoztassa, s véleményüket legyen mivel alátámasztaniuk, ne csak a fősodratú, sokszor manipulált média valóságot nem fedő híreiből tájékozódjanak a magyar- és a németországi eseményekről: https://ungarnreal.de/uber-uns /
A háború a legrosszabb dolog a világon. A történelemből is tudjuk, hogy mennyi szenvedést okoznak főleg azoknak, akiknek semmi bajuk nincs a front másik oldalán harcra kényszerített katonákkal. Senkinek sincs kedve csak azért az életét kockáztatni, mert a politikusok nem jutnak dűlőre egymással. Könnyű a hátországból, biztonságból vezényelni, akkor tudnák meg igazán, hogy mivel jár ez, ha önmaguk sárba, fagyba a lövészárokba, állandó halálfélelembe kerülnének. Mi köze van a háborúhoz egy ukrán parasztnak és egy orosz munkásnak? Mégis gyilkolni fognak, ha ők maguk nem akarnak meghalni.
Albrecht György
németországi tudósítónk
