Fennállásának 15 éves, névfelvételének 10. évfordulóját ünnepelte a budakeszi Czövek Erna Zeneiskola május 19-én a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium aulájában. Bár a zeneiskolai oktatás Budakeszin már 1973-ban megindult érdi, majd 1987-ben százhalombattai kihelyezett tagozatként, mégis 1991-ben nyerte el az intézmény az önállóságát, amikor a helyi önkormányzat átvette a fenntartását.

A Budakeszi Kultúra Alapítvány április elején pályázatot írt ki a nándorfehérvári diadal 550. évfordulója emlékére képzőművészet, irodalom és zene kategóriában. A több mint negyven pályázat között készült képregény az ostromról, díszítő kompozíció a XV. századi európai és török motívumok felhasználásával. Született hősi ének a nándorfehérvári hősökről és esszé arról, hogy élnek-e köztünk ma is hősök, mint a XXI. század Dugonics Tituszai.

Egy Pest megyéről készült régészeti topográfia alapján a budakeszi Szőlőskert olyan védett régészeti terület, ahol a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak az engedélye nélkül építkezés, telekalakítás, a művelési ág megváltoztatása nem lehetséges. Mivel az ott tervezett beruházásokkal nem tudják elkerülni a nyilvántartott régészeti lelőhelyeket, a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága részéről a szentendrei Ferenczy Múzeum, mint területileg illetékes múzeum, leletmentést végzett a terület közművesítéssel érintett részein a beruházó költségére. Jogszabály írja elő ugyanis, hogy ilyen esetben a beruházás költségének hány százalékát kell a régészeti feltárásra fordítani. Lapunkat Czene András régész tájékoztatta az ásatásokról.

Budakeszi a gyermekeké
2006. május 28.

A tavalyi sikeres Budakeszi mesél – Budakeszi álmodik rendezvény sorozat idén folytatódik a budakeszi önkormányzat, a helyi polgári körök és más civil adományozók támogatásával.
A rendezvény ötletadója és egyik fő szervezője, Horváth Jenő lapunknak adott nyilatkozatában kiemelte, hogy hagyományteremtő szándékkal a lokálpatriotizmus jegyében indított rendezvény létrejöttét Dalotti Tibor, a budakeszi Erkel Ferenc Művelődési Központ új igazgatója által képviselt kulturális szellemiség, a nekik köszönhető kulturális fellendülés, Bíró Ildikó évek óta sikeresen működő Romkert Teátrumja, a civil kezdeményezésekből kiforrott, nagyszerű szervező gárda, valamint az a tény ösztönözte, hogy Budakeszin az országos átlagot magasan meghaladja, és örvendetesen növekszik a gyerekek részaránya.

Ars poeticanak is felfogható vallomására Bartókot a viharos kor késztette. Születésének 125. évfordulóját ünnepeljük.  Így kezdi egy osztrák lapnak írt önéletrajzát 1918-ban: „Születtem 1881. március 25-én Nagyszentmiklóson (Torontál megye, Magyarország)”. Három évvel később, 1921 márciusában a bécsi Anbruch folyóiratban ezt írja: „Születtem 1881. március 25-én, a magyarországi Torontál megye Nagyszentmiklós községében, amelyet jelenleg Jugoszlávia tart megszállva.” Két hónappal később pedig már így fogalmaz egy magyar lapnak: „Születtem 1881. március 25-ikén, Nagyszentmiklós községben, amely most, majd egész Torontállal, Romániához tartozik.”

Amikor Bánfalvy Ági légies alakja, kissé megkésve, megjelent a Hotel aulájában, napsütötte mosolyával, befogadó közvetlenségével derűt lopva a délután szürkeségébe. Õ az, akinek lényén egyszerre süt át a kedvesen naiv diáklány és Csehov, Puskin, Tolsztoj környezetükből kiszakadni vágyó hősnőinek sorsukkal dacoló tragikus alakja. Már a Főiskola elvégzése után számtalan filmben és színdarabban játszott, mégis 1977-ben vált az ország Torma Piroskájává, a Szabó Magda Abigél című regényéből készült filmben. A híres filmsorozat után négy évvel azonban váratlanul elhagyta az országot. Sokfelé megfordult a világban, játszott, rendezett és tanított, Franciaországban Godard-ral forgatott, az Amerikában töltött tíz év alatt pedig olyan híres rendezőkkel dolgozott együtt, mint Peter Bogdanovich, vagy André S. Labarthe, aki neki szánta a női főszerepet az Orson Welles életét feldolgozó Big O’ című filmjében. 1992-ben tért haza. Most a Budaörsi Játékszínben bemutatott Hunyady Sándor darabban, a Júliusi éjszakában láthatjuk. A szerep alakítja a színészt, vagy a színész a szerepet? – kérdeztem tőle a premier után.

Szekfű Gyula, a 20. századi magyar történetírás egyik oszlopos tagja, mára már klasszikussá „nemesedett” munkájában, a Három nemzedékben kíméletlenül ostorozza a 19. század második felének nemzedékeit. Szemükre veti, hogy „’48-ról a magyar tömegek nem gondoltak (gondolkodtak!) többé, hanem – éreztek. A szabadságharc eseményeit értelmük helyett szívükkel és érzéseikkel fogták fel…’48-at csak csodálni és szeretni, keserű sóvárgással visszasírni lehetett, de hozzá józan hidegséggel közeledni, akadékoskodó kritikával szétboncolni nem.”

„Hibáival együtt is szenvedélyesen szeretem ezt az országot!”

Koncz Gáborra várok a Budaörsi Játékszín öltözője előtt. Még Heltai Jenő A néma levente című darabjának hatása alatt vagyok, amikor megérkezve így mutatkozik be: „Jó estét kívánok! Ha Mátyás királyt várja, itt van”. - Kérem, üljünk le egy beszélgetésre. Kezdeném a bemutatást: Koncz Gábor, a számomra tiszta, örök-gyermek, a lázadó ember, tér-időn kívüli igéző, 1938-ban Mezőkeresztesen született. A Jászai Mari - díjas, és Kossuth-díjas Érdemes Művész mostanában könyvet ír az életéről...” - amikor félbeszakít.

Látogatás Dévényi János festőművésznél Dévényi János az Egri Tanárképző Főiskola rajz-biológia szakán diplomázott, ezután végezte el a Képzőművészeti Főiskolát. 1984-től a mai napig az egri Eszterházy Károly Főiskolán – ahol első diplomáját is szerezte – alkalmazott grafikát, sokszorosító grafikát és tárgyábrázolást tanít. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Grafikusművészek, valamint a Képző és Iparművészek Szövetségének. „Művészete abból az avantgárd szemléletből táplálkozik, amely a 20. század elején a konstruktivista gondolkodásmódot létrehozta. A magyarországi aktivisták, Kassák Lajos köre, illetve a rájuk is nagy hatást gyakorló holland és orosz konstruktivizmus kiemelkedő alakjainak művészete olyan kristályos kiindulópontot jelentett számára, amely az eltévelyedés veszélyétől megvédte. Ám az a társadalmi töltet, amely a geometrikus absztrakció mestereit – Huszár Vilmost, Rodcsenkót, vagy Moholy-Nagy Lászlót jellemezte, az ő művészetében nem található meg. Sokkal inkább a mondriani, malevicsi meditatív transzcendens világkép, ami művészetét inspirálta”– írja róla H. Szilasi Ágota művészettörténész.